Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) az idősödést 50 éves kortól határozza meg. Az időskor több szakaszra bontását ajánlja:
50–59 év az áthajlás kora;
60–74 év az idősödés kora;
75–89 év az időskor;
90–100 év az aggkor;
100 év felett a matuzsálemkor. (Karádi I: Az emberi élettartam megnövekedésének egészségügyi vonatkozásai, 2017.)
Ez a meghatározás és a korábban említett felosztás a kronológiai öregedést helyezi a középpontba. Az életkor számát.
A társadalmi öregedés, a társadalomban betöltött szerepeink alapján írja le a változást.
A társadalmi szerepek szerint, lehet egy nyugdíjas is diák például. ha az élethosszig való tanulás elve alapján beiratkozik valamilyen tanfolyamra vagy felsőfokú tanulmányokba kezd.
Lehet valaki idősként is feleség vagy férj, ahogyan egy nála fiatalabb ember is. Ugyanakkor lehet szülő és nagyszülő is egyszerre. Szociális koruk szerint velünk nem egykorúakkal is lehetnek azonos korúak az idősek.
A pszichológiai öregedés a testi, a szociális kapcsolatokban, szerepekben bekövetkező változásokhoz való alkalmazkodást jelenti. Például valaki nyugdíjba megy, vagy megszületnek az unokái, megváltozik a testkép, testérzet. A személyiségben bekövetkező változásokkal foglalkozott a Erik Erikson is (lásd: Az időskor). Ide tartoznak olyan pszichológiai tényezők, mint:
- a memória,
- a tanulási képesség,
- az egyéb képességek,
- az élettapasztalat,
- a személyiség,
- az érzelmek,
- a motiváció,
- a tudat,
- az alvás-ébrenlét ciklusai
A biológiai öregedés mindazokat a testi változásokat foglalja magában, amely a sejtek, szövetek és szervek szintjén történik. Ide tartoznak a bőr, a testmagasság, testsúly, a haj, a csontozat, az izomzat, az ízületek, az emésztő szervrendszer, a szív és érrendszer, a légző szervrendszer, az immunrendszer, az érzékszervek, és az agy változásai.
Az öregedési folyamat négy megközelítése szorosan összefügg.