A világ országainak jelentős részében az idősödés jelensége, mint társadalmi kihívás megjelent, az idős népesség aránya növekszik, ezzel együtt a várható életkor is.
Magyarországon 2018-ban az EUROSTAT adatai szerint a férfiak 65 éves korban várható időtartama 14,6 év, ami 79,6 évet jelent, a nők esetében 18,5 év, ami 83,5 év.
Egy felosztás szerint az öregedés első fázisa a negyvenes életévekben bekövetkezik. Lehetséges, hogy az életközepi válság érzése, amely nem általános jelenségként, de előfordul a középkorú népességben, egyfajta kapuőre az elkezdődő hosszú időszaknak.
- Az öregedés első fázisa (senectus ingrediens): 40 v. 35-től 50 v. 45 éves korig.
- Haladó öregedés (presenium): 50 v. 45-től 65 v. 60 éves korig.
- Aggkor (senium), 65 v. 60 év felett.
Az időskort, az aggkort megelőzi egy „felkészülési” idő. Ez arra alkalmas idő, hogy tudatosítsuk magunkban azokat a változásokat, amely mind a testünkben, mind az életünkben, a személyiségünkben végbemennek a biológiai öregedés folyamatának részeként.
Erik Erikson szerint – aki a pszichoszociális fejlődésmodellt állította fel, amelyben az élet és benne a személyiség folyamatos fejlődésen megy keresztül az egyes fejlődési szakaszokat megélve – az időskor az érettség kora. Ennek a szakasznak 60 év felett határozta meg a kezdetét. (Carver- Scheier : Személyiségpszichológia, Osiris Kiadó Bp. 2003. 298.o.) Életünk ebben a szakaszában visszatekintünk az életünkre. A bekövetkező folyamatok összességét krízisként írja le Erikson, akárcsak az összes többi életszakaszban lezajló változásokat.
A múltbéli események felidézése sokféle érzést ébreszthet, szomorúságot, elégedettséget, lelkiismeretfurdalást, büszkeséget, örömöt. Ha ezekkel az érzésekkel együtt is összességében kerek egésznek látszik az élet, érthetővé válik a történések szükségszerűsége és miértje, akkor egyfajta nyugalom érzése tölti el a személyt, és úgy gondolja az életének volt értelme, úgy volt jó minden, ahogyan megtörténtek. Ezt az érzést énintegritás érzésének nevezi Erikson. Azokra az idős emberekre szoktunk bölcsként, derűs nyugalommal élőként tekinteni, akik így értékelik életüket. Ők még akkor is őrzik magukban az élet szeretetét, ha tudják, hogy már kevés idejük van annak örömeiben részesülni.
Amennyiben az élet felett tett számvetés eredménye negatív, mert a történéseket megbánás kíséri, az idősödő ember úgy gondolja máshogyan kellett volna cselekedni, nem találja meg életének mozgatórugóit, elvesztegetett időként tekint a hátrahagyott évekre, ebben az esetben a kétségbeesés következik be. Számukra az élet nem tud örömet hozni, elkeseredettek, megkeseredettek, reménytelenek.
Az idősödés kihívást jelent az egyénnek, a kisebb-nagyobb közösségeknek és a társadalomnak.